Elvált apaként kamaszokkal? (beszélgetős fórum)

A közös programok segíthetik az egymásra találást!

Az alkalmat adna közös élményekre és legfőként beszélgetésekre!

"Van, aki úgy gondolja, hogy "De minek! Nem ott laknak!"

Nem az a lényeg mások, mit gondolnak, mondanak, hanem te hogy éled ezt meg?

Olyan, mintha már a terhedre lennének ezek a napok.

A lányok akarnak egyáltalán menni, vagy a kényszer hozta ezt a helyzetet náluk?

Sziasztok,

Tanácsot, ötletet szeretnék kérni.

8 éve váltunk, azóta heti 2 napot töltenek nálam a 17 és 19 éves gyerekeim.

Van, aki úgy gondolja, hogy "De minek! Nem ott laknak!"

Azt kicsit én is úgy érzem, hogy a láthatásokat mára inkább a megszokás mozgatja, mint a valós igény arra, hogy itt/velem legyenek.

Bár ebben a korban néha úgy tűnik egyik szülőre sincs túl nagy igényük, még egyben levő családok esetében sem :-)

És az anyukájuk szintén megszokta a gyerekmentes napokat, így több magánéleti ok miatt ő maga (is) forszírozza a láthatások szinte változatlan módon való fenntartását.

Fontos infó lehet, hogy jelenleg hozom-viszem őket a láthatásokra/-ról. Leginkább a sok cuccuk és részben a megszokás miatt, nekem meg nem teher.

A gyerekek részéről pedig érthető, hogy ha maguktól kellene jönniük, ki akarna a hét közepén suli után felcuccolni, hogy 2 bőrönddel és egyéb táskákkal útra induljonanak, hiszen helyben, ahol laknak, minden adott, és ugye "nem ők akartak elválni".

Kérdés, hogy

1. hogyan lehetne kapcsolódni a *mobilgenerácós* gyerekekhez, hogy aztán maguktól is legyen igényük/kedvük a külön élő apjukhoz jönni? (lányokról van szó).

(A 2 gyerek különben együtt és magában is nagyon jól "elvan" tehát a láthatások során sincsenek nagy hármas apa-gyerek trécselések)

2. Ez ilyenkor másoknál is már csak egy-egy (leginkább hétvégi) program?

3. További kritika: miért kell ott aludniuk a hétköznapi 2 napon (B-heteken) a különélő szülőnél? (mert a 2 lakás közelsége és adottságai hasonlóak, így nincs igazi ok rá)

Csak "beugrani" meg nincs értelme, mert csak emiatt kellene hozni a plusz könyveket, és miután tanultak, meg mondjuk vacsora, induljanak haza?!

4. HOGYAN lehetne fájdalommentesen átvezetni a "láthatást" egy természetes "látogatássá"

(De megint csak, miért, ha különben nincs meg az az igazi idilli, bizalmi alapú apa-gyerek kapcsolat, annak ellenére, hogy fiatalabb korukban sok időt töltöttünk együtt)

Külső vélemény, hogy a maguktól való átjárás a kulcs / első lépés abban, hogy ne tűnjenek el egyik napról a másikra az életemből, mert ez a vízválasztó a *szokás* és *igény* között, és ez az önálló, felnőtt(es) élet egyik jellemzője, és ez egy edzés, hogy amikorra láthatás már papíron sincs, akkora látogatás legyen a láthatásból és így megmaradjon a kapcsolat.

Az egy másik dolog, hogy a külön élő szülő sajnos nem szemtanúja a gyerekei kirepülés előtti életének hiszen már a váláskor különvált az életük.